Sokáig törtem a fejem azon, hogy mit, milyen hangvételben, hogyan írjak egy magazin nyitó szövegbe. Melyik minőségemben vessem papírra a gondolataimat?

A kollégiumigazgató-helyettes hivatalos köszöntőjét írjam?

Vagy a pedagógus szóljon belőlem?

Netán, csupán, mint ember, mint idősebb személy – akihez közel áll az írott szó – írjak hangzatos szavakat?

No és milyen stílusban? Hivatalos, pátoszos?

Végül úgy döntöttem, hogy maradok a saját rám jellemző stílus mellett. (Hiszen az igazi írók is személyiségük szűrőjén keresztül vetik papírra történeteiket.) Ötvözöm mindezt.

Milyen is ez? Direkt, de inkább ösztönös, néha érzelmes, emelkedett, meghatódott, olykor szigorú, optimista, alkalmasint pesszimista, egyszer-egyszer aggódó, de mindig őszinte, mindig jobbító szándékú, a cél iránt elkötelezett.

(Ezzel be is mutatkoztam :) )

Ezen jegyek mentén szedtem hát össze gondolataimat a most útjára induló magazin nyitó hasábjára.

A kollégiumigazgató-helyettes:

Először is örömmel üdvözlöm az útjára induló KOMA-t, olvasóival, íróival, követőivel, szerkesztőivel együtt.

Boldogsággal tölt el, hogy megvalósult ez a magazin. Régi vágyam találkozott a hallgatói szándékkal.

Felelevenítettük a régen, több kollégiumban is működő – akkor még nyomtatott – kollégiumi újságok létezését. Természetesen a kor színvonalán, az online térben.

Remélem egy hosszútávon működő kezdeményezés indul útjára!

Valaki egyszer azt mondta, hogy a hagyományt nem ápolni kell, mert az nem beteg, nem feléleszteni kell, mert nem tűz, hanem aszerint kell élni, be kell építeni a mindennapokba.

Kívánom: legyen ez egy ilyen hagyomány, ami a mindennapjaik része lesz!

Az optimista pedagógus:

A fiatalok mai generációjáról, a már néhány évvel idősebbek is pejorálóan írnak. Sok efféle írás jelenik meg az írott sajtóban és a médiában is napjainkban.

Néha magam is elkeseredek azon, amit a kollégiumok falai között, a világban úgy általában tapasztalok.

Keresem az én generációm felelősségét, de főként azt, hogy ma mit tehetek. A megoldások embere vagyok, és pozitív szemléletem segít ilyenkor előre tekinteni.

No meg az efféle történések. Hogy vannak aktív, jó szándékú, önként, ingyen is, a társaikért tenni akaró fiatalok. Akik az online teret nem arra használják csupán, hogy rémhírt terjesszenek, hogy öncélúan mutogassák magukat, vagy éppen a névtelenség lehetőségét kihasználva sértegessenek.

Nem, vannak nevüket adó, a kortárs közösségért tenni akaró, okos, értelmes, kedves fiatalok. Rájuk lehet majd számítani, értük érdemes egy ügy mellé állni, segíteni őket. Hála, nem is kevesen vannak.

A húszas éveik elején járó hallgatók személyiségének alapjai már meg vannak, de itt az egyetemi évek alatt formálódik világlátásuk, gazdagodik tudásuk, tapasztalatot szereznek. Értelmiségivé válásuk fontos állomásán vannak, a legszebb életéveikben.

Remélem, hogy a magazinban megjelenő igényes írások, és egyéb tartalmak ehhez a fejlődéshez segítik Önöket, akik írói, követői, olvasói lesznek. Kívánom, hogy így történjen!

A betűket kedvelő ember:

A könyves bolt illata, egy szép, nyomtatott könyv, újság számomra nagyon fontos, semmivel nem pótolható. Korosztályomnak ez így természetes. Szeretem megtapintani a papírlapokat, alkalmasint szippantani egyet a frissen készült kiadvány illatából. Emlékeket, érzéseket, eseményeket idéz. Ezt nem tudja ugyan az online olvasnivaló biztosítani, de nem is ezt várjuk tőle. Amit várunk, azt viszont önti ránk. Csak győzzünk válogatni. Csupán az idő szab határt.

Kinyílt a világ, tágul a tér, fordul a világ. Az én generációm tanul a fiataloktól. Igyekszik lépést tartani.

De nekünk, akik szívesen olvasunk, netán aki még írni is szeret, remek lehetőséget nyújt ez az új megnyilvánulási forma.

Az élet minden területén meg lehet mutatni az igen széleskörűre nőtt közönségnek, hogy mi érdekel bennünket, mi történik velünk. A kollégium pedig egy olyan élettér, ahol pezseg az élet, mindig történik valami. Ahol sok fiatalember él, s ahányan annyifélék. Kínálja a témát. Mondhatni a téma a kollégiumban hever.

Kívánom, hogy tartalmas, érdekes, jó írásokkal, jó témákkal találkozzunk a most induló online kolimagazinban!

Írta: Szemán Gáborné

Fotó: Jakab Melinda