Kocziha Zoltán:
Fehér és Szürke 2.
A kötelék egyre szorosabb lett kettőjük között,
A véleményük kevésszer különbözött.
Együtt látták őket sok helyen,
Hívták már őket sok néven.
Fehérre rátalált a szerelem,
Én vele együtt csak örültem.
A mézes hetek egyszer véget érnek,
S egyszer vége…
Kocziha Zoltán:
Fehér és Szürke 1.
Kezdetben nem volt más csak két elveszett lélek,
Nem volt más előttük csak éjsötét képek.
Mint egy-egy csoda úgy léptek be egymás életébe,
Az ismerkedés, hát… furcsán ment az is végbe.
Először nem igen kedvelték egymást,
Szürkét bántotta, hogy Fehér…
Kocziha Zoltán:
Egy nyelv (vagy mégsem)
-Ezt most fordítsuk le magyarról-magyarra,
Kezdjük el a mondatot és folytassuk amarra.
Ugyan azon nyelven szólalunk, vagy mégsem?
Ha mondasz valamit azt meg kell, hogy értsem!
Egy nyelven beszélünk, de mégse értem,
Teszel egyáltalán eleget értem?
Mit…
Kocziha Zoltán:
Bemutatkozás
Mivel is kezdjem mondandómat?
Miattam is lesz itt ez a rovat.
A főépülettől kicsit messzebb vagyok,
Műszakis vagyok, építőmérnöknek tanulok.
Gólya szárnyaimat szeptemberben adták rám,
Még csak pár hónapja hagytam el kis hazám.
Közepes távolságról…
Kocziha Zoltán:
A Gondolkodás
Gondolkodni, milyen vicces szó,
Hallottam róla, valamihez hasonló.
Gondol, ki az akinek van hozzá
egyáltalán kedve,
Egyszer próbáltam, az volt életem
legnehezebb fél perce?!
Gondolat, jaj olyanjaim mindig
vannak,
Csak ügyelnem kell, hogy beléjük…