A magyar felsőoktatás és az egyetemi ifjúság helyzete az első világháború árnyékában - A kollégiumi ellátás nehézségei a debreceni m. kir. Tudományegyetem megalakulásakor

A XX. század eleje, különösen az első világháborút közvetlenül megelőző időszak számos jelentős változással járt a magyar felsőoktatás egészét tekintve. Az egyetemi hallgatóság anyagi helyzetének meggyengülése, szociális kiszolgáltatottságának növekedése korábban elképzelhetetlen méreteket öltött. A kiváltó okok között első helyen az első világháború állt, de szerepet játszottak benne olyan általános tendenciának számító társadalmi folyamatok is, amelyek a világon mindenütt éreztették a hatásukat.

Selmecbányai főiskolai diákok az első világháborúban

A változás hátterében tehát több, egymástól független, mégis egy irányba ható ok állt. A felsőoktatás demokratizálódása, az alsóbb néprétegek gyermekeinek megjelenése, a nők egyre nagyobb arányú részvétele az egyetemeken, valamint a világháború közvetlen hatásai, a társadalom anyagi helyzetének megroppanása, a háborús évfolyamok feltorlódása, továbbá a hadigondozott (hadirokkant, hadiárva, hadirokkant szülővel rendelkező) hallgatók megjelenése mind-mind új kihívást jelentett a felsőoktatási intézmények számára.

Az első világháború előtt a Budapesti m. kir. Tudományegyetem (1635; 1921-től Pázmány) és a József Műegyetem (1782) mellett egyetlen vidéki egyetem működött, az 1872-ben alapított (1872. évi XIX. tc.) Kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem. Még a háború előtt döntés született azonban a harmadik magyar tudományegyetem megalapításáról. Ferenc József 1912. július 7-én az 1912. évi XXXVI. tc. aláírásával járult hozzá, hogy Pozsonyban és Debrecenben tudományegyetem létesüljön.

Az új intézmények 1914 őszén, a világháború árnyékában kezdték meg működésüket. A háború azonban nemcsak az új egyetemekre, hanem az egész magyar felsőoktatásra rávetette az árnyékát és jelentős veszteségeket okozott. Az első világháborús vereség következtében elveszett a selmecbányai bányászati akadémia (1770), két gazdasági akadémia (Kassa, Kolozsvár), két jogakadémia (Kassa, Nagyvárad), a Fiumei Kiviteli Akadémia (1912).

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem és pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem átmenetileg Budapestre menekült. Helyzetüket végül a kolozsvári és a pozsonyi m. kir. tudományegyetem ideiglenes áthelyezéséről szóló 1921. évi XXV. törvény rendezte, amelynek értelmében a kolozsvári egyetem Szegeden, a pozsonyi pedig Pécsett nyert végleges elhelyezést.

A háborút követő időszak gazdasági nehézségei nemcsak a nemzetgazdaságot viselték meg, de a társadalom széles rétegeit is egzisztenciális válságba sodorták. A félévente fizetendő tandíj, a különböző mellékdíjak, a szállás és étkeztetés, valamint a lakóhely és az egyetem közötti utazás költségei súlyos terheket róttak az anyagilag meggyengült családokra. Az egyetemi hallgatóság szociális helyzetét, kollégiumi ellátottságát és az érdekükben kifejtett erőfeszítéseket országosan 1929-ben mérték fel először.

Magyary Zoltán, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a tudománypolitikai ügyosztály vezetője készítette el az „Emlékirat az egyetemi ifjúság szociális gondoskodása megszervezése tárgyában” címet viselő memorandumot, amit Klebelsberg elé terjesztett.

A munka jóval túlmutatott az egyszerű számokon, és először kísérelt meg betekinteni a felsőoktatásban zajló társadalmi folyamatokba. Lényegében ez a munka vezetett el az első nagyszabású, kifejezetten az egyetemi hallgatóságra fókuszáló, valós helyzetüket, problémáikat feltáró statisztikai felmérés elkészítéséig, amire 1930-ban került sor.

Debrecenben különösen súlyos helyzet alakult ki az intézmény születésekor, mivel zömmel a Tiszántúl anyagilag jobban rászoruló ifjúsága érkezett ide, s az infrastrukturális hiányosságok, az egyetem saját kollégiumának a hiánya is rányomta a bélyegét a kezdetekre. Az első tanévben a hallgatók elszállásolására kizárólag a Református Kollégium internátusában volt lehetőség. A hallgatói létszám ekkor még nem volt jelentős, mivel az egyetem úgy kezdte meg működését, hogy a hallgatók többsége katonai szolgálatot teljesített, így az előadások alig 190 hallgató jelenlétében kezdődtek meg 1914. október 6-án.

A folytatásos cikk szerzője dr. Király Sándor