Rovatunk következő interjúalanya ezúttal a Debreceni Egyetem Veres Péter Kollégiumának gazdasági ügyintézője, Kertész Attiláné Erzsébet, akivel egy szép csütörtök délelőtt folyamán volt szerencsém beszélgetni az elmúlt évekről és a kollégiumban szerzett élményeiről.

Mióta dolgozik a Veres Péter Kollégiumban?

2008 júliusa óta dolgozom itt, azelőtt általános iskolai tanító voltam. Először fenntartásaim voltak az új közeggel kapcsolatban hiszen, az általános iskoláskorú gyerekekkel merőben más foglalkozni, mint huszonéves egyetemistákkal, majd a kezdeti félelmem hamar elmúlt és sikerült megtalálnom a hallgatókkal a közös hangot.

Mennyire kapcsolódik be a hallgatók életébe? Meséljen kicsit a munkaköréről!

A feladataim közé tartozik a vendégek elszállásolása, a költöztetés, illetve a karbantartás és a takarítás megszervezése, valamint a hallgatókkal való kapcsolattartás. Így egyfajta közvetítői szerep hárul rám, azonban azt is fontosnak tartom, hogy a hallgatók lelki egészségével is foglalkozzak. Jómagam is édesanya vagyok, három nagy gyermekem van, így jól tudom, milyen aggodalommal jár elengedni a gyerkőcöket a szülői fészekből. Fontos, hogy az egyetemen és a kollégiumban egyaránt otthon érezzék magukat és én ezért igyekszek mindent megtenni. Sokan vannak, akik ritkán járnak haza és dolgoznak a tanulmányaik mellett, velük igyekszem gyakrabban beszélgetni, hogy megtegyünk mindent azért, hogy a sok teher mellett nyugodtan ki tudjanak kapcsolódni.

A K-Olimpia nagy sikernek örvendett a hallgatók körében, milyen a kapcsolata a kollégiumok szeniorjaival, illetve a Kollégiumi Bizottsággal?

A fiatalok jól érezték magukat rajta, terveznek még hasonló eseményeket is szervezni majd a közeljövőben. A tagokkal és a szeniorokkal jó kapcsolatban vagyunk, rendszeren szoktunk találkozni és egyeztetni a megszervezendő eseményekről. Legközelebb kérdőíveket is terveznek kibocsátani, hogy felmérjék, milyen programokat szeretne a diákság, amely kezdeményezés szerintem egy nagyon jó ötlet. Véleményem szerint ügyesek, szeretek velük együtt dolgozni.

Az egyetemen egyre több a külföldi hallgató, és egyre több azoknak száma, akik inkább a kollégiumot részesítik előnyben. A Kossuth Lajos Kollégiumokban és a Campus Hotelben is nagy számmal laknak. Ide a Veres Péter Kollégiumba is tudtommal nagy számban érkeznek évről évre. Ön mit gondol mi a titka, hogy ők is inkább a kollégiumokba jelentkeznek? Illetve milyen a kapcsolata az itteni külföldi hallgatókkal?

Azt hiszem, a többség szeret közösségi életet élni, hozzám tartozik az Arany Sándor Diákapartman is, ahol a kétágyas szobákban gyakran külföldi hallgatók költöznek össze magyarokkal, amire sok esetben külön igényt is benyújtanak. Sokuk nyitott, szeretik megismerni az itteni kultúrát, ízeket. Nálunk, itt az Agrár kampuszon gyakoriak a közös főzések, a chilis bab evő versenyek, amik mindig jó hangulatban szoktak lezajlani. Az itt lakókkal a magyar hallgatókhoz hasonlóan nincsenek komoly problémák, amiket ne tudnánk megoldani (persze egy Kazánházban átbulizott este után azért van tennivaló, de ez a hallgatói élettel együtt jár).

Az egész napos egyetemisták körüli teendők után, hogyan kapcsolódik ki, mivel tölti szívesen a szabad idejét?

Szabadidőmet legszívesebb a családommal töltöm, a férjemmel, aki nemcsak a társam, de a barátom is, valamint a gyermekeimmel és a kisunokámmal, Dórival. Régen csak nevettem mikor az öregek mesélték mennyire más nagyszülőnek, mint szülőnek lenni. Ma már belátom, hogy ez tényleg így van, ezért igyekszem minél több időt vele tölteni mikor hazalátogatnak. A családommal nagyon szeretünk utazni, Erdély az egyik legnépszerűbb uticélunk, tervezünk még oda látogatni a közeljövőben.

Köszönöm az interjút és további élményekben gazdag éveket kívánok!

Az interjút készítette Keresztes Bence (Kossuth Lajos Kollégium)

Fotó: Kaczúr Petra (Campus Hotel)