Kocziha Zoltán:

Egy nyelv (vagy mégsem)

-Ezt most fordítsuk le magyarról-magyarra,

Kezdjük el a mondatot és folytassuk amarra.

Ugyan azon nyelven szólalunk, vagy mégsem?

Ha mondasz valamit azt meg kell, hogy értsem!

Egy nyelven beszélünk, de mégse értem,

Teszel egyáltalán eleget értem?

Mit akarsz egyáltalán tőlem,

Hasznot akarsz húzni belőlem?

Persze, hogy kedvellek, de csak mint barát,

Az mindegy, hogy 2 hete ismerjük egymást.

Ez a tempó nekem túl gyors, nem akarok lelkizni,

Elvégre a barátokban úgy sem lehet megbízni.

Egyre csak mondod-mondod a magadét,

Én azt mondom értem a szavaid lényegét.

Én csak bólogatok témáról-témára,

Kérdőjelek gyűlnek hegyére-hátára.

Nehéz a gondolkodásod? Áhh… hisz mindenkinek az,

Elvégre nem vagy csak egy ifjúkorba lépett kamasz.

Fiatalabb vagyok mint te tudom,

A menő embereket már unom!

A sztorid végére értél, teljes a zűrzavar,

Feltettél egy kérdést ami most felkavar.

Ilyen bunkó még senki nem volt velem,

Lehet őszinte volt de akkor is fájt nekem!

Ilyen emberrel nem akarok foglalkozni,

Az ilyet inkább csak el akarom kerülni!

-Egy nyelven beszélünk, vagy mégsem, kérdem én?

Ne hívj bunkónak csak mert nem érted szavaim lényegét!