A Debreceni m. kir. Tudományegyetem infrastrukturális hiányosságainak hatása a hallgatók lakhatására. A kollégiumi helyzet 1914-től 1921-ig, az első egyetemi internátus létrehozásáig.

A Debreceni m. kir. Tudományegyetem az 1914–1915-ös tanévben, az első világháború árnyékában kezdte meg működését és a kezdeteket nagyban meghatározta az egyetemi főépület, valamint a hallgatók étkeztetésére és elszállásolására alkalmas épületek hiánya. Az egyetem számára szükséges helyiségeket a Református Kollégium bocsátotta rendelkezésre és a hallgatók elszállásolását és étkeztetését is a Református Kollégium internátusa és konviktusa biztosította.

A hallgatóság számának csökkenéséhez hozzájárult az a 39, a református hittudományi karra járó diák is, aki az 1912-es véderőtörvény (1912. évi XXX. tc.) 29.§-a által biztosított mentességgel nem élve, önként vonult be 1914. november 16-án. A háború végéig 11-en haltak közülük hősi halált, emléküket a Református Kollégium épületében kifüggesztett emléktábla őrzi.

Az ifjúság nagyrésze frontszolgálatot teljesített, de a Debrecenben maradt diákok is igyekeztek kivenni a részüket a hátországra nehezedő háborús feladatokból. A helyi katonai betegmegfigyelő állomáson 1915 elejétől 37 hittanhallgató vállalt önkéntes betegápolói munkát, amely során egyikük, Szathmáry Lajos szolgálata közben szerzett fertőző betegégben június 25-én életét vesztette. A Református Kollégiumban működő tartalékkórházban a rektor irányításával látogatták a hallgatók a sebesülteket és végezték levelezéseiket.

Az egyetem kapuinak a megnyitásakor (október 1.) Debrecenben kolerajárvány szedte áldozatait, ami miatt az intézmény bezárása is felvetődött.

Az egyetem első rektora, Kiss Ferenc a járvány terjedését az egyetemi hallgatóság körében megelőzhetőnek tartotta, mivel „[…] mindeddig csak betegen érkezett katonákon észleltetett kolera […] s mert az egyetemi ifjak intelligenciája mellett az előadásokra járás a járvány további terjedésére alkalmat nem adhat”.

A hallgatók gyógykezelését 1915-től Kenézy Gyula, a Bábaképző Intézet igazgatójának vezetésével egy orvosi testület végezte, amelynek a tagjai teljesen ingyenesen biztosították a diákok számára az ellátást.

Kiss Ferenc, az egyetem első rektora

Az egyetem működését általánosan sújtó infrastrukturális hiányosságokból fakadó nehézségeket tovább súlyosbította, hogy a Református Kollégium épületétben a Tiszántúli Református Egyházkerület által az egyetem számára átengedett helyiségeket a katonaság tartalékkórház céljaira lefoglalta.

A református főgimnázium épülete

Mindez szükségállapotot eredményezett, amit úgy tudtak ideiglenesen kezelni, hogy az új református főgimnáziumban biztosítottak helyet az egyetem számára.

 A jogi oktatás céljaira 6 termet átengedtek. A református hittudományi kar két tantermen kívül a kántus-termet és az oratóriumot használta, míg a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar szegényes kis helyiségeket kapott.

Egyetemi kollégium hiányában a hallgatók elszállásolása is hatalmas feladatot jelentett és a Református Kollégium internátusa sem tudta önmagában kielégíteni az igényeket. 1915 őszén, vagyis az egyetem második, 1915–1916-os tanévének kezdetén nyitotta meg kapuit két kisebb, nem egyetemi fenntartású internátus, amely a súlyos lakhatási gondokon igyekezett enyhíteni.

Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület Internátusa kezdetben 14 egyetemi hallgató befogadására volt alkalmas és a Ferenc József út 34. szám alatt, a Debreceni Első Takarékpénztár III. emeletén működött. Az egyesület az internátus vezetését Milleker Rezső egyetemi ny. r. tanárra bízta.

Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület Internátusának helyet adó épület egykor és most

A római és görög katolikus hallgatókat fogadó Szent László Kollégium a Theresianum római katolikus fiúnevelő intézet 3 helyiségében, a Varga utca 5. szám alatt kezdte meg működését és az 1915–1916-os tanévben 6 hallgatót tudott fogadni. Ez a két kis létszámú kollégium néhány hallgató elszállásolására alkalmas volt ugyan, de az egyetemi kollégium hiányából fakadó problémát nem tudta megoldani.

Az első kísérlet a Debreceni m. kir. Tudományegyetem saját internátusának a létrehozására nem járt sikerrel. 1918 őszén az egyetem a Dél-magyarországi Közművelődési Egyesület (DMKE) 1913-ban épült, a Bocskai téren álló épületének a megszerzésére tett lépéseket. 1919. február 1-től kibérelték az épületet, s egyelőre itt helyezték el az orvosi fakultást, míg a II. emeleten egy 140 ágyas internátus kialakítását tervezték.

A hallgatók egyetemi internátusban történő elhelyezése azonban meghiúsult, mivel az erre szánt emeleti részt a Kassáról menekült Posta- és Távirda Igazgatóság számára kellett átengedni. (Az épület helyén ma a Benedek Elek Általános Iskola működik.)

A háborús években a szénhiány miatt gyakori fűtési nehézségek kísérték az oktatást, s a villamos áram szolgáltatása is akadozott. 1919 tavaszán ráadásul a román megszállás miatt megszakadt a közvetlen összeköttetés az egyetem és a minisztérium között, mivel még a posta sem működött. Az első világháború úgy ért véget és az intézmény úgy élte át a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság időszakát, hogy nem volt saját kollégiuma és az első egyetemi internátus felállítására még mindig várni kellett.

A folytatásos cikk szerzője dr. Király Sándor