Az Egyetemi Diákasztal (Mensa Academica) létrehozása

A Debreceni m. kir. Tudományegyetem hallgatóságának kollégiumi elhelyezése különösen a háború végéhez közeledve vált egyre sürgetőbbé, hiszen több évfolyamnyi diákság tért vissza a frontról és foglalta el helyét az előadótermekben. Az egyetem, mivel saját kollégiummal nem rendelkezett, nem volt képes az igényeknek megfelelő számban internátusi helyeket biztosítani.

1918 december végén az egyetemi ifjúságot tömörítő Egyetemi Kör fordult memorandumban az illetékes szervekhez és anyagi támogatást kért a hallgatók számára, valamint internátusok és diákotthonok felállítását követelte. Az Egyetemi Tanács 1919 márciusában pártolólag terjesztette fel a hallgatók követeléseit Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztoshoz, s biztosította a hallgatóságot, hogy gondoskodni fog arról, hogy a rendelkezésre álló internátusok a „lakás nélküli s szűkölködő egyetemi hallgatók javára a legmesszebb menő mértékben igénybe vétessenek”.

Láng Nándor, az 1916-1917. tanév rektora 1917. május 31-én így látta a kialakult helyzetet:

„Az ősi református kollégium csak mérsékelt számú diákság befogadására képes, kis számú hallgatónak ad helyet az országos bírói és ügyészi egyesület internátusa és a Szt. László kollégium; városunk viszonyai pedig köztudomás szerint nem olyanok, hogy több száz diák itt megfelelő szállást találjon.”

Sass Béla, az 1921-1922. tanév rektora pedig joggal hangoztatta, hogy „egyetemi hallgatóinkat a lakásuzsorától és a hajléktalanságtól egyaránt meg kellett oltalmaznunk.”

Az egyetemi vezetés nem feledkezett meg hallgatóiról, s minden erejével arra törekedett, hogy mihamarabb biztosítsa azokat az infrastrukturális feltételeket, amelyek a tanulmányok zavartalan folytatásához elengedhetetlenek. Már Bernolák Nándor, az 1915-1916. tanév rektora leszögezte tanévnyitó beszédében: „Az ifjúsággal szemben kötelességünknek fogjuk tartani oly intézmények létesítését, amelyek megengedik, hogy minden idejét és munkaerejét zavartalanul tanulmányainak szentelhesse.” Ennek az ígéretnek a betartása még Bernolák rektorsága alatt megkezdődött, hiszen az egyik legfontosabb diákjóléti intézmény, az Egyetemi Diákasztal (Mensa Academica) 1915. szeptember 16-án kezdte meg működését.

Az intézmény anyagi alapjait a Gárdos János alapítvány biztosította. 1894. január 11-én, egy budapesti orvos, Dr. Gárdos János neje, a nem sokkal később, 1894. február 26-án elhalálozott özv. Gárdos Jándosné szül. Andrássy Júlia végrendeletében az állam által alapítandó harmadik tudományegyetemen létesítendő menza céljaira jelentős adományt tett. (Az alapítvány kamatjövedelmét így ketté kellett osztani Debrecen és Pozsony között.)

Bernolák rektor hivatalba lépése után azonnal felvette a kapcsolatot az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület elnökségével, s a létrejött megállapodás értelmében évi 1200 korona bérleti díj fejében az egyesület Ferenc József út 34. szám alatti ház II. emeletén lévő két szobából és egy konyhából álló helyiségeiben helyet kapott a menza.

Mivel a Debreceni Első Takarékpénztár III. emeletén működő Országos Bírói és Ügyészi Egyesület Internátus vezetésére az egyetem részéről Milleker Rezső kapott megbízást, kézenfekvő megoldásnak bizonyult, hogy a II. emeleten elhelyezett Mensa Academica irányítását is ő lássa el.

Az Egyetemi Diákasztal első gondnoka így Milleker Rezső, pénztárnoka pedig Kölönte Géza, az egyetem hivatalban lévő quaestora lett. Milleker két évig vezette az intézményt, majd átadta a felelősségteljes feladatot Láng Nándornak, aki felvirágoztatta az egyetem legfontosabb diákjóléti intézményét.

A folytatásos cikk szerzője dr. Király Sándor